Alap község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Fejér megye
Kistérség: Sárbogárdi kistérség
Lakosság: 2143 fő
Terület: 48.31 km²
Népsűrűség: 44,36 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 25

Fekvése

A Mezőföldön fekszik, a legközelebbi város Sárbogárd (10 km). Településszerkezete: síkvidéki útifalu.

Története

Besenyő vezerék alapították az Árpád-korban, az oklevelekben a neve a 13. század végén jelenik meg (Olup).

Valószínű, hogy a településre való volt, vagy innen származott el az az Alapi Ákos , akit az írásos oklevelek 1280-ban említenek, s aki rokonával együtt Téki (Dégi?) nemeseket vádolt rablással, és Miklós fia Miklós, aki apósától Geresden (Baranya vm.) kap földet.

1328-ban Alapi Miklós fia, Besenyő Péter a Baksa nemzetség-beli Tamás fia László szerviense.

A 14–15. században Várpalota (akkor Palota) várának a birtoka volt.

1568-69-ben végzett összeírás még csak 10 nemes családról számol be a faluban, ez a szám azonban 1578-ra már 26 nemesi családra változott.

A XV. századtól a faluban Salétromház is működött, puskapor előállítása céljából.

A salétromból előállított puskaporért a király emberei, s Ali pasa seregei is többször megfordultak itt.

A török hódoltság alatt, a 15 éves háború idején a település néptelenné vált, amikor a császári seregek a kelet-dunántúli részek, s Székesfehérvár visszafoglalása idején kitelepítették a falut. Lakói a Dunántúl-i megyékben találtak új otthonra.

Alap akkori birtokosa a Salamon család (alapi), birtokait a kieső jövedelem hiánya miatt elzálogosította, s több mint egy évszázadra el is hagyta a falut.

1688-ban, a megye felszabadulása után kezdődtek csak meg a visszatelepülések.

Alap lakóinak száma a visszatelepülések után az alábbiak szerint alakult:

Míg 1785-ben alig haladta meg az 500-főt, 1850-re a lakosság száma az 1500-as létszámot is túllépte, s az 1930-as évekre jóval meghaladta a 3000-főt is. Ez a lakosságszám azonban azóta folyamatossan csökkenő tendenciát mutat. 1960-ban még körülbelül 3000-fő lakója volt, 2004-re ez a lakosságszám már a 2500 főt sem érte el.

A falu lakói főleg mezőgazdasággal, s állattenyésztéssel szarvasmarha és foglalkoznak.

A falu fejlett szőlőkultúrával rendelkezik. A szőlőművelést már a XIX. század végén külön rendeletekkel szabályozták.

Nevezetességei

Római katolikus templom (barokk stílusú)
A falunak régi hagyománya az állattenyésztés, ezen belül is kiemelkedik a lótenyésztés.

Következő községek

További községek